Langyos nyár végi délelőtt, a nap fáradtan simogat, közeleg az ősz, érezni jöttét.
Tinik sütkéreznek a szökőkút szélén ülve, arcuk sápadtan ragyog a fényben, most kopottak, szürkék ők is.
Nyolcéves lánykám először éjszakázott első osztályos, kiválasztott barátnőjénél. Másnap ragyogó, kipirult arccal fogadott. – Tudod anya mi volt vacsira? –Mi kicsem?- Gyönytyúkleves. Príma volt.
A tiszta pillantásért, hogy a gyermekükre tudjanak nézni, büszkén és egyenesen. Hogy a gyermek vissza tudjon nézni tisztelettel, az őt szülőre. Ne mondja tini korában, a szüleim lúzerek.
