Képzeljük el, hogy mától nincs földgáz és nincs kőolaj! Fikciónak tűnik tán, de okosnak mondott emberek állítják, egyszer eljön ez a pillanat.
"Az ásványi energiahordozók könnyen lángra lobbannak! Igen, és mi majdhogynem az utolsó darabkákat és cseppeket használjuk el belőlük. Minden fény ki fog hunyni. Nem lesz több áram. Minden közlekedési forma meg fog szűnni, és a Föld nevű bolygót hamarosan csontvázak és működésképtelen gépek alkotta kéreg fogja borítani." Kurt Vonnegut
Talán Vonnegut írása óta némileg javult a helyzet, hogy mennyire, azt azonban senki nem tudja megmondani pontosan. Hogy hogyan történik, amikor a Föld kifogy a jelenleg mozgást, üzemelést, világítást, meleget, műanyagokat, élelmiszert, gyógyszereket jelentő nyersanyagokból, senki nem tudja. Egyik percről a másikra történik majd? Vagy a végefelé már csak a kiváltságosoknak jut belőle? Egyre megy. A lényeg, hogy fogytán van, a és hogy ideje alternatívák után nézzünk.
Lássuk az alapfogalmakat, s hogy miért is hívjuk őket nem megújuló energiaforrásoknak. Fosszilis tüzelőanyag oknak hívjuk azokat a szénhidrogén alapú tüzelőanyagokat, melyek növényi és állati maradványokból származnak, formájukat évmilliók alatt érik el nyomás és hő hatására. Fajtái: Kőszén, földgáz, kőolaj. A kőszén fekete vagy barna színű üledékes kőzet, amely rétegzett vagy lencsés kifejlődésű. Fajtáit (tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit) a karbontartalmuk különbözteti meg. Főként egyszerű szénhidrogének alkotják, metán, továbbá kevés etán, propán és bután, pentán esetleg egyéb szénhidrogének. A földgáz szénhidrogén alapú gázok gyúlékony elegye. Legnagyobb részben metánt tartalmaz, kisebb részben nagyobb C-számú szénhidrogéneket, etán, propán, bután, stb, valmint un. inert gázokat (CO2, N2). Egységnyi (1 m3) földgáz teljes mértékű elégetéséhez megközelítőleg 10 m3 levegő szükséges, és tökéletes égése során nem keletkezik füst, sem korom, sem pedig hamu. Az kőolaj (ásványolaj) többnyire sötét színű, sűrűn folyó anyag, amelynek összetétele az előfordulási helytől függően változik. Megkülönböztetünk paraffinbázisú, intermedierbázisú és nafténbázisú kőolajat (utóbbi főleg telitett gyűrűs szénhidrogéneket, ún. nafténeket tartalmaz). Egyes kőolajokban viszonylag nagy mennyiségű (30-40 %) aromás szénhidrogén is található. A különböző kőolajok átlagos elemi összetétele a következő határok között mozog: 81-87 % C, 10-14 % H, 0-7 % O, 0-6 % S, 0-1 % N. Kis mennyiségben más elemeket (így különböző fémeket) is tartalmazhatnak.
Most, hogy már láttuk, hogy a fosszilis tüzelőanyagok létrejöttét nem lehet sürgetni, befolyásolni, kövessük nyomon azt, hogy hogyan jutottunk el addig, hogy a nyersanyagok végességét évtizedekben tudjuk csupán mérni. Pontos adat NINCS arról, hogy hány évre is elegendő. Ennek oka, a kommunikáció mesterséges manipulációja, a tömeghisztéria elkerülése, a stratégiai adatok védelme végett. Befolyásolja az adatok pontatlanságát az olajlobbi is, hiszen az ő érdekük az, hogy amíg vannak ezek a nyersanyagok, addig eszünkbe se jusson mást használni. Biztos vagyok benne, hogy minden autógyár fejlesztő részlegében ott van a tarsolyában a megoldás a benzin és gázolajmentes üzemű gépkocsikra. Abban már kevésbé, hogy az ipar (vegyipar, élelmiszergyártás, gyógyszeripar, textilipar stb.) mennyire van felkészülve alapanyagainak pótlására.
Szóval hogy is jutottunk idáig... A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a korábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé. Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére. A jelenleg ismert készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. (ez egy adat, számos ennél kevesebb, illetve több évi készletet jósló hírek is kóborolnak, gyakran attól függően, kinek az érdekkörébe tartozik az adat közzétevője). Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek. Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, ugyanakkor a britek előrejelzése alapján a kitermelés egy évtizeden belül eléri csúcspontját, 20 év múlva pedig már olajhiány lép fel. Az Egyesült Államoknak 15 év múlva olajszükségletének 90 %-át importból kell fedezni, ami előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását. Azért látható, hogy ezek egymánnak jelentősen ellentmondó számadatok...a csuda tudja melyik az igaz. A köztudatban az USA áll a "főbűnös" szerepében, mint köztudottan fogyasztói társadalom, az indokolatlanul nagy fogyasztású autóival. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy komoly befolyása van Kínának és Indiának a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásában. Kína gyors ütemű fejlődése az elmúlt 70 évben megduplázta éves kőolaj felhasználását. (Nemzetközi Energiaügynökség adata) Elgondolkoztató az hogy 2007-ben minden héten nyílt egy fosszilis tüzelőanyagot felhasználó erőmű! Különösen nagy a csend a fosszilis üzemanyagok egyéb felhasználásának dolgában. Elégetésükkel kapcsolatos adatokhoz még csak hozzá lehet jutni, de ipari felhasználásuk mértékét és céljait hétpecsétes titokként kezelik. A nagy csend méretes vihar képét vetíti előre. Arról, hogy milyen szennyezőhatása van ennek a mértéktelen kőolaj, földgáz és kőszén felhasználásnak, egy következő részben fogok írni. Végül lássunk egy érdekes összefüggést Steven Kyle közgazdásztól, akinek fő szakterülete az energia szabályozás. Azt a tendenciát figyelte meg, hogy ha az olaj ára esik, lelassulnak az alternatív energiaforrásokra irányuló projektek. Kyle szerint a kormányoknak mesterségesen magasan kellene tartania az olajárakat, ha másképp nem, adókkal, s az így befolyt összeget kutatásokra fordítani. Nos...hogy ez jó ötlet-e vagy sem, mindenki döntse el maga.
